Üdv!

Nem sok időm van mostanság, így nem tudtam írni. (Már ha olvassa valaki ezt a szemetet, amit nagyképűen blognak hívok. Végtére mindegy is. ) Pedig téma az van rengeteg. Tegnapelőtt néztem az ATV-t. Na, nem én vagyok ilyen mazochista típus, hanem fater. Öt perc után ő sem bírja, és elkezd veszekedni a TV-vel. Először lassan, majd emeltebb hangon, a végén üvölt és káromkodik. De végig nézi a műsort. Ezt a reakciósort főleg az generálja, ha az ATV-re kapcsol. No, leültem mellé tegnapelőtt, és néztem én is. Fingom sincs, mi volt a műsor címe, de ilyen politikai elemzés volt. A díszes társaságot nem ismertem név szerint, egyedül Bauert. A körmös Bauer fiát ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Bauer_Mikl%C3%B3s , nem tudok linkelni, mert noob vagyok) . Eleve az, hogy ez a fickó képernyőre kerülhet, engem így alapból „felizgat”, mert ugye az apák bűneiért..... Na, ha már ott van, meg eddig is ott volt, mindegy, a puszta megjelenése nem üti meg az ingerküszöbömet. Az hogy beszél is, az viszont már igen. Mert egyetemi tanár létére buta. No, mielőtt valaki félreértené. Alapvetően nem hülye ember. Amit lát, objektíve jól látja. De hogy ki is mondja, az nem bölcs dolog. Mert éppen a Jobbik-Fidesz konfliktus volt a műsor témája. Bayer Zsolt nyíl levele Vona Gáborhoz, majd a válaszlevél Vonától, egyenesen Orbán Viktornak. Ezeket nem taglalnám, ismerjük őket, aki meg még nem, az olvassa el. Szóval Fidesz-Jobbik konfliktus. Elmondták, hogy ez miért jó a Fidesznek, betolta őt a Jobbik középre, milyen szavazatokat nyert így a Fidesz, stb. De a lényeg, hogy a Jobbik és a Fidesz üti egymást. Na, most. Nem titok hogy az ATV nem éppen vérnemzeti csatorna. Akik a műsoraiban szerepelnek szintén nem vádolhatók fasizmussal. Bármit is jelentsen ez a szó. Ergo az ő ellenségük ellenfelük a Fidesz és a Jobbik. Ha a Fidesz és a Jobbik meg üti egymást, akkor én a helyükben hátradőlnék, szotyi/popcorn, sör/kóla, és élvezném a műsort. Már amennyire lehet. Mert az ex MSZP szavazók nagyhányada nem a Fideszre fog szavazni. Azt már megtanulták, hogy a Zorbán a patásördög. Az MSZP sem jó, így marad a Jobbik. Mert a Jobbiknak is csak a „proletariátus” a szavazó bázisa, tetszik, nem tetszik. Nem dumálgatnék a helyükben ilyen kényes témákról. Főleg mikor az a szlogen hogy többen vagyunk, mint bárki gondolná, vagy valami ilyesmi, még arra sem veszem a fáradságot, hogy most utána guglizzak. Mert ha ezeket a témákat kivesézzük, rájöttök barátaim, hogy kevesebben vagytok, mint gondolnátok. Egy helyi közvélemény kutatás szerint mifelénk 51%-on van a Fidesz, 28-29 %-on (!!!!!) a Jobbik, és tizenvalamennyin az MSZP. És ez Borsod. Tipikus bolsi fészek, hannemondjam. Na, most amíg nem volt Jobbik, a Fidesz kb ugyanennyin volt. Az MSZP sokkal több választóval dicsekedhetett. Hová tűntek a szavazói? Ezek az arányok, amit a közvélemény kutatás kihozott, elmagyarázzák.

Na, de Jobbik. Ez sem lesz különb. Persze a csalódott embernek kell egy megváltó-kép. Egy hősi kép. Kell hogy jöjjön majd valaki, aki változtat, aki megold mindent. Csakhogy politikáról beszélünk. Hagy idézzem magamat. Aki a nagypolitikáig eljut, az soha nem lehet becsületes és őszinte. Ha nem becsületes, és nem őszinte csak akkor juthat el a nagypolitizálásig. Ha pedig valaki becsületes és őszinte, akkor nem jut el a nagypolitikáig. Igen, tudom, hogy ugyanazt a mondatot írtam le kétszer, és ezeket a kijelentéseket nem is fogom magyarázni. Rátérek a Jobbikra. Fórumokat és blogokat olvasgatva találtam rá erre a képre. Egy kommentező avatar képe volt. :

http://kepfeltoltes.hu/100307/g_rda_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Na ezt így. Nindzsába, szamuráj-karddal. Fasza. Faszák vagytok. Mert cigányt láttam már szamuráj-karddal feszíteni, de...... Azon a szinten vagytok ti is? Mert akkor csak a bőrötök színében különböztök. Az meg, hogy kinek milyen a bőrszíne lófszt se számít. Gratulálok a képhez. Meg az azon szereplő ősi szittya motívumokhoz.

Olyan kurva jó, hogy megszoktuk az átkosban az „Úgy van!” felkiáltást. Beállunk valaki mögé, és rohadt hangosan kiabáljunk, bármit is mondott, hogy úgyvan! Hogy belegondoljunk mit mondott, vagy utána nézzünk, á, mi a fasznak, megmonta a Zorbán/Gyurcsán/Vona, és akkor az úgyvan! Kurvakényelmes, az biztos, meg még harcolunk is a honért. Ja, úgyvan. Csak nem harcolunk, hanem vergődünk/nyálat verünk, és nem a honért, hanem egy emberért/pártért. Csak én érzem a különbséget?

Ez speciel minden biztos pártválasztóra igaz, visszakanyarodok a Jobbikhoz. Helyi sztori lesz megint, hiszen ha testközelből látja az ember a szart, az nem csak gusztustalan, hanem még büdös is. Van egy jóember itt a városban, 90-től mindig önkormányzati képviselőnek választották a körzetében. Volt ő MDF-es, Kisgazda, Fideszes, megint MDF-es. Most az utolsó ciklus előtt összerúgta a port a polgármesterrel, aki a helyi Fidesz elnök is egyben. Így őt a Fidesz nem támogatta a 2006-os önkormányzati választásokon, függetlenként indult. A választásokon a Fideszes jelölt leverte mint vak a poharat. Innentől nem éltette más csak a bosszú. Amúgy is eléggé destruktív ember, építeni sosem tudott csak rombolni. Ellenzékben nagyon jó volt, verbálisan mindenkit a porba tudott döngölni, de építő jellegű hozzászólását bármihez, azt még nem hallottam.

Szóval telt az idő, és megalakult a Jobbik helyi szervezete. Pár idős, és pár fiatal, akiknek valóban tele volt a töke ezzel az egész szarral, és tenni, javítani akartak a helyzeten. Szívüket, lelküket beletették a dologba és csinálták. Ismerem őket, jó emberek. Csak naivak. Mert jött fenti ex-képviselő, és jelezte belépési szándékát. Megörültek neki, hiszen mégiscsak ott van már évek óta a politikai porondon, a helyi viszonyokat ismeri, és ő is ismert helyi szinten. Ezek után elkezdett duzzadni a helyi Jobbik létszáma. Sorra léptek be az emberek. Az alapítók boldogok voltak. Elérkezett a pártgyűlés ideje. Vagy mit tudom én hogy hívják ezt a pártoknál. Szavazzunk, ki legyen az elnök, ugye. Volt addig is elnök, de megduzzadt taglétszám, tisztújítás, ilyesmi. „Meglepetésre” ex MDF-Kisgazda-Fideszes képviselőnk lett a helyi Jobbik elnöke. Persze ő már ezt tudta előre, hiszen a tömegesen belépők mind az ő „emberei” voltak. Egyszerű többsége megvolt. Majd szépen lassan kiszorította, végül tejesen eltávolította az alapítókat, akik valóban tenni akartak ezért a hazáért, városért. Ezután kihirdette a létszám-stopot, új embert nem lehet felvenni a Jobbikba. Maradt benne ő, és az emberei. Nyilván, mint elnök, önkormányzati választásokon lista első hely, biztos befutó a testületbe. Mindezt tette azért, hogy pár szócsatában verbálisan belerúghasson a polgármesterbe. Semmi másért. Akik meg valóban tenni is akartak valamit, azok meg most néznek nagyot, mint az Adjátok vissza a hegyeimet-ben az igazi kommunista. „Én kommunista vagyok, de ezek nem azok.” Itt az ok a személyes bosszú volt, de biztos van olyan település, ahol kapcsolati vagy anyagi tőke a motiváció.

A szegény egyszeri magyar meg csak áll, néz, mérgében a bajszát rágcsálja. Van,aki beáll az egyik tömegbe tapsolni, más meg okosan keres egy jól szituált kiskocsmát, ahol lehetőleg 60-on alul van a szárazfröccs, és szétcsapatja az agyát, mert ezt nem érdemes látni, végig élni.

Így teszek én is. Magyarország, én megyek, leiszom magam.

No, jól kijött ez is, kicsit csapongó, de nem vagyok én publicista.

No, megint cigányos poszt, de csak hogy szó ne érje a ház elejét. Mert az eddigi bejegyzésekből az jön le, hogy rasszistaszemétmocskosnácifasisztasoviniszta meg a többi vagyok.

Pedig nem. Én csak azt írom le, ami megtörtént, és úgy ahogy megtörtént.

Álljon itt egy pozitív találkozás története. Mert persze ilyen is van. Az éremnek mindig legalább két oldala van, de gyakrabban sokkal több. Az emberben persze a negatív élmények jobban megmaradnak.

Nos, a következő találkozás, ha hiszitek, ha nem, munka-alkalmassági vizsgálaton történt. Állok az orvosnál, meg állt ott még egy cigány srác is. Bemegyek a dokihoz, mondom, miért vagyok itt, ő meg felvázolta, hogy milyen osztályokat kell most végigjárnom. Kezdtem a vizelet mintával, úgyis kellett. A cigánysrác utánam ment be a dokihoz, de aztán hamar megjelent a labornál. Kérdezi, hogy munka-alkalmasságin vagyok-e. Mondom - Jaja. Azt mondja, ő is, menjünk akkor együtt, legalább nem lesz unalmas a félnapos vendégeskedésünk ebben a beteg-szagú komplexumban. Volt benne valami, mentünk együtt. Valamivel harminc alatt lehetett, felzselézett haj, bőrkabát, makkos cipő, ahogy kell. Nevezhetjük Gézának, mert ez a neve.

Gézával nagyon jól megvoltunk. A Sparba akart menni árufeltöltőnek, de mondta, hogy gondolkodik a külföldben is, jobb, ha megvan a munka-alkalmasságija. Aztán ültünk, dumáltunk mindenről, egyszerre fordultunk a csajok után, egy-egy seggnézés után egyszerre csücsörítettünk a szánkkal, hogy ez bizony, jó kis segg volt. Aztán jött a kérdés hogy: - Van csajod? - Van. - Nekem is. Feleségem.

Aztán elmesélte, hogy ismerte meg, hogy jöttek össze. Emberinek tartom, ha valaki ezt elmeséli, emlékszik az apró részletekre. Ő mondta. Mondta, hogy mikor először látta milyen szoknya volt rajta, mit mondott neki először, hogy nézett rá, stb.

Szóval Gézával elvoltunk aznap. Kijárogattunk cigizni, végülis ráértünk, erre volt szánva a nap. A beszélgetés is ment,a kamuk ellenére. Mert valahogy nem találkoztam még olyan cigánnyal, akinek a harmadik mondata ne kamu lett volna. Nem tudom miért jó ez nekik. De mindig nagyot/nagyobbat kell mondaniuk. Géza, mindamellett hogy normális, tiszta, rendes gyerek volt, igazán szórakoztatóvá a kamui tették. Én nem javítgattam ki, még megsértődik, engem meg különösebben nem zavart, hogy hamukázik.

Csak néha nehéz volt megállni röhögés nélkül. Kérdeztem, hogy amúgy mit csinál. Azt mondta, hogy informatikus. Eddig ez még rendben is lett volna, bár nem úgy nézett ki, mint aki megcsinálta az érettségit, de nem ítélek elsőre. Csak ne kezdett volna el róla beszélni, az első sztorijánál megbukott az informatikusság lehetősége. Mondta, hogy pont tegnap forrasztotta meg a haverja pendrive-jában a processzort. Meg hogy a gépében a videokártyát is átforrasztotta pendrive processzorosra. Így ő már négydében (4D!) látja a monitoron a Google maps-et.

Erősen gondolkodtam erről a négy déről. Ha én három dimenzióban létezek, mi lehet a negyedik d. Egyes tudósok mondják, hogy a negyedik dimenzió az idő. Na, most, ha elfogadjuk ezt, akkor mondjuk nagyjából oké, csak nem a google mapsre, hanem a sima google, vagy bármilyen honlapra. Mert ugye a böngészőben ott van a vissza gomb, erre kattintva visszamegyünk az általunk előzőleg látogatott honlapra. Kvázi, visszamegyünk az időben. De mégsem, mert a sima honlapokat általában azért nem 3D-ben nézzük. Hanem csak kettőben. Ha ehhez az időt, mint plusz egy dimenziót hozzávesszük, még mindig csak 3D-t kapunk. Na befejeztem, amúgy sem csíptem soha a filozófiát.

Na, mondom, már csak megkérdezem, mégis, hogy néz ki a gugli mepsz 4D-ben.

Azt mondja, hogy ilyen kis ikonok forognak a monitor négy sarkában. Ez volt az a pont a beszélgetésben, amikor teljes önuralmamra szükségem volt, hogy ne nyerítsek fel. Így csak bólogattam.

Nem értem miért kellett ezeket a sztorikat felhoznia. Jól eldumáltunk más témákról. Elvoltunk. Miért kellett kamuznia? Komplexus, hogy legyen valami, amiben jobb? Vagy hogy olyan témáról tudjon mesélni, echte magyarázni, amihez én nem értek? Mert kérdezte, hogy értek-e a számítógéphez. Mondom egy kicsit, de nem nagyon. Értettem én mindezt úgy, hogy felhasználói szinten elvagyok vele, de egy informatikushoz képest, fingot sem tudok. Na itt bátorodott fel.

Ennek a pár sztorinak a leadása után akár hanyagolhatta is volna a témát, de nem tette. Fújta tovább a sztorikat, mondjuk, ha más nem is, ez nyilvánvalóvá tette számomra a benne rejtező hatalmas kreativitást.

Van öcsémnek egy haverja ő nem szokott adni kéregető cigánygyerekeknek semmit, csak ha kreatív magyarázatot hall. Ilyen nincs mit ennünk, meg beteg vagyok, anyukám beteg, ezek már unalmasak, és sosem igazak. A kreatív dolgok sem igazak, de legalább szórakoztatóak. Nem is olyan szar itt az élet!

No, Géza leadta még, hogyha ilyen, meg olyan tárggyal kapok mélt, és hozzá van kötve a hangfal a géphez, akkor ne nyissam meg, mert olyan vírus van benn, hogy elfüstöl tőle a hangfal, direkt azt támadja meg. A hangfalat. Neki is a múlthéten füstölt így el a hangfala.

Összességében jó gyerek ez a Géza, azóta is, ha találkozunk, eldumálgatunk, hála Istennek az informatikus téma nem jött fel többet.

Újra. Megint.

Nem tehetek róla, lépten-nyomon beléjük futok. Vagy ők belém. Mondjuk ilyen ez itt Borsodban. Megyek haza vasárnap hajnalban az öcsémmel. Mondhatjuk, hogy ittasan. Az utca másik oldalán jön két cigány. Kiszúrnak, az egyik már indul is át hozzánk. Elénk áll, és elmondja, ki a fellépő a helyi diszkóban. Magasról szarjuk le, nem oda megyünk. Mindegy is neki, mert ez csak a felvezető mondat volt részéről, a 2. mondat, amikor helyzetet akarnak, a:

- Aggyatok mán esszál cigit. Minden további nélkül veszem ki a számból a félig szívott cigit, és nyújtom át.

Fél dobozzal még lapul a zsebemben, de jó lesz neki ez is. Ha meglátja hogy van még nálam, akkor jön az adjatok már a haveromnak is, meg még egy szálat hazáig aggyatok mán. Ha nem adsz, ő van megsértve, köcsög vagy, mit faszozol, akkor aggy má egy százast, hallom, hogy ott csörög a zsebedbe’. Nagyon jó fülük van.

Szóval a félig szívott cigit kapta. Gyorsabb, egyszerűbb, mint leállni vitázni, meg kakaskodni. Fél cigim bánja így csak, és sok időt megspórolok. Nem nagyon tetszik neki, de nem szól, csak felveszi a harci pózt. Tudjátok, ez a vállszélességnél másfélszer akkora terpesz, pici törzs-forgatás, minimális rugózás combból, derékból. Mint a bokszolók. Mind annak hiszi magát. A másik most indul át hozzánk. A taktikájuk jó, mindig egy kezdi a balhét. A többi, csak jogosan közbelép, ha nem kielégítő a cimborájukkal beszélgetők magatartása. Sosem lehet az ha bajt akarnak.

De ahogy jön át az utcán, már akkor látom, hogy most kicsi az esélye, hogy balhé lesz. Van esélye, csak kicsi. Ugyanis Józsika jön át az utcán. Általánosban évfolyamtársam volt. Nem sokáig, kb fél évig, de egy öltözőben voltunk tesin, mellettem ült kettővel.

 Akkor nagyon raj csávó volt. Szüleitől 10 ezreket lopott, elverte fasza cuccokra, meg cipőkre. A szülei meg őt verték el ezért. Nagyon jól bokszolt akkoriban, sportegyesületben is tolta. A vérében volt, a bátyja olyan jól bokszolt, hogy kivitték Amerikába. Már általános hetedikben tele volt tetkókkal. Kivágták az előző sulijából, úgy került hozzánk hetedikben. Két-három évvel lehetett idősebb, mint mi. Úgy kezdte nálunk, hogy aki 2 másodpercnél tovább nézett rá, azt elverte. Az addig aktuális vagány gyerekeket fel-le huzigálta a lépcsőn, a még vagányabb nyolcadikosok is inkább elfordultak. Józsika kemény gyerek volt, nem szarozott. Naponta volt az igazgatónál, de csak röhögött ott is. Szép arcú gyerek volt egyébként, cigány létére, ilyen angyal-arcú, kék szemekkel. Lehet, hogy volt benne gádzsó vér. Mindegy is. Szóval Józsikától mindenki fosott. Mindenki. A tanárok is. Én sosem voltam konfliktus-kereső, sem nagypofájú, sem ilyen beleállós gyerek. Jól megvoltunk egymás mellett. Ha kérdeztem válaszolt, ha kérdezett válaszoltam. Nem zavartuk egymás köreit. Aztán fél év múlva elvitték tőlünk. Javítóba. Aztán eltelt 10-15 év, ő javítóból ki, javítóba be, aztán megint ki, börtönbe be, börtönből ki. Pár hónapot kint, pár évet bent. Aztán Józsika megváltozott. Nem volt már annyi magabiztosság a szemében, nem ütött egy mondat után, lehetett vele beszélni, sőt, még félelmet is láttam egyszer-kétszer a szemében. A kóterban, valószínű, rajabb csávókkal találkozott. Ott megtaníthatták neki, hol lakik az Úristen. Vagy ahogy az utcagyerekek mondták: - A Jauzsika me’csicskult.

Szóval Józsika jött át az utcán. Meglátta hogy kik állnak ott, és elkezdte panaszolni nekem, hogy :

- A Zsauti, tudod, ismered, a diszkaú előtt meglökött, meg cigányozott. Pedig a Zsautival huszonnyóc évi baráccságba vagyunk! Há’ mostan mé’ csinátam vauna a bahét, nem? Éted, be vaut baszva, éted, meg most egy lökésé nem fogol verekedni. Mos mié, egy ilyen lökésé (Itt meglök) nem fogol bahézni, éted.

A másik néz. Nem ismer, nem ismerem. Néz, hogy most mi lesz. Ütök, vagy visszalökök. Erre vár. Hogy kezdhesse a balhét. Ránézek Józsikára. Játszunk akkor. Visszaadom a szervát, nézzük mit lép.

- Nem, Józsika. Egy ilyen lökésért senki nem fog verekedni. Ez még semmi.

Józsika szeme szelídül. Eddig sem volt biztos benne, hogy balhéznia kellene, most, már biztos benne, hogy nem. Elkezdi tovább panaszolni Zsoltit. Nem lényeges, nem is figyelek rá. A másikat nézem. Ő is. Aztán belátja, hogy itt nem lesz balhé. A Józsika ismerőse vagyok, ha most balhé lesz, Józsika csak akkor száll be ellenem, ha tesóm is beszáll. Kettő a kettőbe lehet trükközni, egy az egybe nem. Akkor inkább hagyja. Elszívja a cigit, lekezel mindenkivel, és elindul. Mi is megyünk, a másik irányba. Józsika legnagyobb sajnálatomra, hozzánk csapódik. Még mindig mondja „a Zsautit”. A lehúzásról még nem tett le. Indulok, a bal oldalamra húzódik. Öcsém gondolkodás nélkül áll az ő bal oldalára. Így megyünk vagy 20 métert. Nem tetszik neki. Közre van fogva, nem vagyunk mindketten benne a látószögében. Nem is jön tovább 20 méternél. Elköszön, és lefordul a főtér felé.

Ez az eset, tipikus példa eset. Mondjuk itt nem lett bunyó. Jobb is így. Nekem is, nekik is. De így kezdődik. Egy szemvillanás alatt választódik ki közülük a szószóló. Nem tudom mi alapján választják. Csak jön. Felvezető mondat itt volt, az nem mindig van. Cigi kérés alap. Ha nem adsz, akkor kezdődik a balhéba állási középszakasz. Sérteget, provokál. Szólj be, vagy üss először. Eddigre persze a többi köréd gyűlik. Ha csak egy cigid van, az nem ok hogy nem adsz. Van, nem? Ha nincs cigid, nem dohányzol, vagy ha adsz, akkor következő lehetőség. Adj egy százast, kétszázast, változó. Azt azért leveszik rólad, hogy mennyit tudsz adni. Ha sokáig tökölsz velük, akkor hagy küldjek már egy sms-t a telefonodról. Ideáig nem szabad eljutni. Ha a bunyóban nem vagy benne, vagy látod, hogy nincs esélyed, akkor adsz egy cigit, vagy kettőt, esetleg párszáz forintot és mész. Általában hagynak is már ezek után. De mondjuk olyan is volt velem, hogy kint voltunk a parkban, haver tekerte a cigit, én álltam és sasoltam, akkor talált be két cigány. Az egyik odajött, cigit kért. Nagyon nem hiányzott a feltűnés. Mondom, itt van kettő, vigyél a spanodnak is. Nézett rám, csodálkozva, aztán azt mondta, hogy én nagyon rendes gyerek vagyok,tud szerezni ezt, meg azt, kell-e? Mondom nem kell, de csak megállt beszélgetni, elmondta hol, merre milyen buli van a városban, hányan vannak, hol vannak a jó csajok, meg ilyenek. Levette mondjuk, hogy feszengek, nem nagyon hiányzik nekem ez a beszélgetés, meg nem volt hülye, látta, hogy a haverom mit csinál (mondjuk azt mondtam neki, hogy rosszul van, kihoztam hányni, mert a sötétben ült a lépcsőn) hamarosan elköszönt és mentek. Ilyen is van.

Meg olyan is. Egyik haverommal esett meg, hogy ment át az egyik szórakozó helyről a másikra. Útközben betalálta öt cigány. Ilyen helyzetben már nehezebb megúszni a dolgokat egyszerűbben. Pénzt kértek tőle, minden felvezetés nélkül. A srác egykilencvenen túl van, 100 kiló, kőműves. Ha meg van egy kicsi az agyában, akkor nem sokat tököl ő sem. Itt meg nem is kevés volt az agyában. Szó nélkül dirr-durr. A vele szemben állónak jobb parasztlengő, a mellette állónak ahogy visszahúzta a kezét könyökkel állas, aztán indította a következő parasztlengőt. Szépen lefeküdtek mind az öten. A srácnak meg megrepedt a csuklója.

Helyzetek vannak. Nem lehet elkerülni, meg kell tanulni kezelni. Ki így, ki úgy.  Ismrek olyat, aki direkt két telefont hord magánál, egy régi olcsót, meg a rendes telefonját. Ha kérik a roszat veszi elő. Meg helyzete is válogatja. Na meg itt sokan vannak. Megtorlásra is számíthat az ember. De túl sokat gondolkodni nem szabad, mert vesztettél.

Meg kell tanulni itt élni. Persze ez az én hangom, a mi hangunk. A miénk, akik ezt nap, mint nap átéljük. Még mi fiatalok meg is vagyunk, köszönjük. De az idősek? Ők az igazi vesztesek. Nem a nyugdíjat kell emelni. A mi öregeink ezt pont leszarják. Ott a kertben a répa, retek, csirke, gyümölcs. Megvannak ők abból. Csak maradjon a kertben! Csak ő szedhesse le!

Mindez persze, tisztelt hölgyeim és uraim, a Rózsadombról nem látszik. Éljen valaki mondjuk Miskolcon az Avason, én három évet húztam ott le. Vagy Diósgyőrben. Lehet, hogy át fog értékelni egy két dolgot. Főleg a telep felszámolások után lett Miskolcon „helyzet”. Ahogy az egyik barátom mondta: „Ez olyan, mintha az oroszlánt kiengednéd a nyílt utcára.”

Etnikumról lévén szó, mindig hozzá kell tennem, tisztelet a kivételnek.

Tegnap este megnéztük a Milán - Manchester meccset. Lájtos sörözéssel, meg cseppet sem lájtos pálinkázással egybekötve. Most teszteltem először a pálinkámat, múlt héten főtt ki, 51,6 % törköly. Nagyon finom, és nagyon hatásos. Én ezzel szálltam be. Meg persze olyan is volt köztünk, aki whiskey-t hozott. Úgyhogy a meccs végéből csak annyi van meg, hogy 2 - 3 lett, meg az a lyuk-rúgásból, hatalmas mákkal, másik lábszárra pattanó, mégis gól, manchesteri megmozdulás. Egyébként Beckham-en láttszott hogy nagy rajta a nyomás, nem is tudott felszabadultan játtszani. Le sem bőgött, nem is villantott, gondolta kihozza erős közepesre a mai meccset. Csakhogy Beckham-től nem ezt várják. Le is hozták, aztán láttszott a végén az arcán, hogy mossa kezeit az eredményt illetően, hiszen őt lehozták. Nagyon király szabadrúgásai vannak a gyereknek, de egy gyökér.

No, de a gondolataim csapongnak, "újabb átkozott másnap", nem erről akarok írni.

Hanem a Lego-ról. Tegnap merült fel meccsnézés közben. Na meg azért merült fel, mert az egyik haverom egy közösségi portálon (nevezzük iwiwnek, minden reklám nélkül, zárójelben) közzétett egy képet. Ezen ő látható egy fa tűzoltó-autóval 4-5 évesen. A háttérben a szőnyegen meg egy Legos doboz. A kép a 80as évek derekán készült. A kép alatt ugye az ismerősök kommentálnak.

Idéznék:

 - voltLEGOdbazmeg?

- Biztosan a dollárboltból. Bazeg, nekünk nem tellett ilyesmire Burzsuázia. :))

- fogaggyunkkisebontottad. (csak konzumszaloncukor volt a dobozban)...... dollarbolt hehe...........

.......és tényleg. Mekkora szó volt akkor a LEGO! Hamarabb játszottam LEGOs dobozzal mint magáal a LEGO-val. Óvodás koromban, nálunk a csoport szobában (vagy mi az osztály megfelelője oviban) volt egy LEGOs doboz. Ilyen lovagvár meg lovagok lettek volna benne, már ha lett volna benne egyáltalán valami. Mert tök üres volt. Mikor odakerültem már az volt. Hogy eleve üresen került oda (nem elképzelhetetlen, szaloncukor tárolási program is volt akkoriban installálva a LEGOs dobozokra) vagy kilopták belőle az évek során, nem tudom. Csak azt, hogy fél karom odaadtam volna, hogy játtszhassak vele. Mármint a LEGO-val, aminek benne kellett volna lennie. Minden nap legalább fél órát nézegettem a dobozát. Leültem a sarokba, a kezembe vettem, és csak forgattam, meg bámultam. Amúgy is nagy lovag mániás voltam kiskoromban, emlékszem, egyik haverommal fazékot húztunk a fejünkre, a fedő volt a kezünkben a pajzs, a fakanál a tollas buzogány, és így szaladgáltunk az utcán. Ez meg lovagos is volt, meg LEGO is. De az első LEGOmra várnom kellett az általános iskoláig.Ilyen piros-sárga darabokból állt, és háromféle autót lehetett belőle építeni. A tegnapi beszélgetés során kiderült, hogy másnak is megvolt pont az.

A LEGOval volt egy mondhatni szomorú élményem is. 10 éves körül lehettem, és nagyon vágytam egy LEGOra, ilyen kis őrtorony volt, benne egy katona, meg mellette csónakban egy kalóz. Mondtam én ezt a szüleimnek is, persze nem követelőztem, nem úgy voltam én nevelve. Na, lényeg a lényeg, közeledett a Karácsony. Muszáj voltam megtudni, mit kapok, szerintem nem kell leírnom ezt az érzést, Karácsony előtti ajándékkeresés alap. Sikerrel is jártam, és igen, pont az a LEGO volt. Kihúztam a szekrény alól, nem volt igazából kunszt megtalálni, nagyon alap helyen volt, persze kiderült, hogy nem is volt még eldugva, csak a csomagolásra való előkészítés fázisában átmenetileg oda volt bizonságba helyezve. Szóval kihúztam a szekrény alól, és győztes hadvezéri mosollyal arcomon indultam a konyhába, megmutatni, hogy kapás volt, és igen, nagyon köszönöm, pontosan ezt akartam, kidobtátok a bullt. Pedig a meglepetés azért meglepetés, hogy meglepődjünk. A mai napig nem mondjuk meg a családban a másiknak hogy mit kap Karácsonyra. Azt kizárólag Szenteste pontban hatkor lehet. Ez faktum!

Ahogy beléptem a konyhába, anyám szeme egyből fókuszba rándult a kezemben tartogatott dobozon. Szegény már eltervezte, hogyha kész az ebéd, akkor becsomagolja és eldugja. Szenteste pedig megtelik a szíve, ahogy végignézi, amint ragyogó mosollyal bontogatom. Nos, ezt a leendő idillt romboltam le benne 10 másodperc alatt. Szegény csak nézett, hogy oda a meglepetés, nem szólt, csak kicsodult a könnye. Nem is tudom szégyelltem-e magam életemben annyira, mint ott akkor. Csendben csuktam be az ajtót, és tettem vissza a polc alá. Szenteste viszont így is úgy örültem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.

A LEGO egy nagyon jó kis dolog volt. Kreatívabbá tett, és nem lehetett megunni. Ma már egy gyerekszobában biztos hogy prioritást élvez a számítógép. Vagy az X-BOX. Meg goldi kutya kell a gyereknek, mert az a nagy sláger manapság. Hogy a gyerek meg majd baszik kimenni vele játtszani, az már csak utólag jön át a szülőnek.

No akkor bele is vágok.

A cím olvasatán biztos minden ember gondol valamire. Ez az a téma, ami mellett senki nem megy el csak úgy, minden gondolat nélkül. Van aki utája a cigányokat, van aki azokat utálja, aki a cigányokat utálja, mondván, nem toleránsak, rasszisták, stb. Leszögezném, én azon ritka kivételek egyike vagyok, aki egyik csoportba sem tartozik. Nem mondom hogy mentes vagyok minden előítélettől, de nem fogok zsigerből gyűlölni valakit azért mert cigány. Én mindaddig fogok emberként viselkedni valakivel, amíg ő is emberként viselkedik. Nem tovább. Amíg valaki tisztelettel, normálisan beszél velem, addig én is úgy fogok vele. De nem tovább. Felőlem a bőre színe lehet fehér, barna, vagy ciklámen-kék.

Akinek nincs mindennapi kapcsolata a cigányokkal, az nem ismeri őket eléggé ahhoz, hogy objektív véleményt alkosson. 

Megjegyezném zárójelben, hogy én a roma szó helyett a cigányt fogom használni. A roma szó az ő nyelvükön embert jelent, ami én is vagyok, nem csak ők. A magyar nyelv ezt a népcsoportot, etnikumot, cigánynak hívja. A szó eredetével kapcsolatban a wikipediát hívtam segítségül:

A cigány "kifejezés a görög ατσιγανος (atsziganosz) szóra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése „érinthetetlen” volt. Feltehetően egy pogány vagy eretnek vallási közösségre vonatkozott, mely tagjaival a keresztényeknek nem volt szabad érintkezniük. Az, hogy a cigányságnak ténylegesen köze volt-e egy ilyen közösséghez, tudományosan nem igazolt, mindenesetre a 11. század körüli közvélekedés valamilyen oknál fogva azonosította a cigányságot velük. A kifejezés több európai nyelvbe is beépült, a magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került."

Álljon itt akkor most mai napom két esete.

Egy vidéki kisvárosban élek, tehát ha vidéket írok, akkor a környező falvakra és községekre gondolok. Nem a Budapesthez képest vidéket.

Szóval munkám során sokat járok vidéken. Ma is egy kis kétezer fős településen voltam, a helyi önkormányzatnál. Az ajtó "papírból", így lehettem fültanúja a következő beszélgetésnek: Fiatal cigány nő jön be az ügyintézőhöz.

- Jó napot, a férjemnek a személyi igazolványa lejárt, meg kéne újítani.

Átadja az ügyintézőnek, majd rövid csend után ügyintéző megszólal:

- Dehát ez július 11-ig érvényes! Rá van írva! Miért hozza ide nekem február 12-én?

Rövid hallgatás ismét, majd cigány nő megszólal:

- Hát, mert én nem tudok olvasni.

- Hogyhogy nem tud? Nem tanult meg az iskolában?

- Hát tettszik ismerni, tettszik tudni hogy hogy jártam én iskolába.

Nos, itt a probléma. Beszélhetünk mi integrált oktatásról, ha be sem jár a gyerek iskolába.

Az integrált oktatás sem működik a gyakorlatban. Egy osztály, egy egység. A vegyes cigány-magyar osztályokat is egységként kell kezelnie a pedagógusnak. Nem magyarázhatja el padsoronként máshogy az anyagot. Egy cigány gyerek figyelme megosztottabb, más okból fogja tisztelni a pedagógust, más okból fog odafigyelni mint egy magyar gyerek. A cigány közösségekben a tekintélyelvűség nagyon domináns.  Aki a legnagyobb üzletelő, legvagányab (legrajabb) , legkeményebb, azt fogják tisztelni. Magyarul az erősebb kutya baszik.

Más viselkedésmintát követel meg a cigány gyerekekkel való foglalkozás, mint a  magyar gyerekkel való. Nem ütni vágni kell őket persze, hanem erélyesebben, határozottabban kell fellépni. Babusgatni is lehet őket, de nem érdemes. Nem fogják tisztelni a pedagógust, ha így tesz. Náluk, a nekünk megszokott szeretet megnyilvánulások, a gyengeség jelei. Például látott már valaki cigány párt az utcán kézenfogva sétálni? Mert én nagyon keveset.

Ugyanezen településen még tavaly nyáron beszélgettem az óvoda-vezetővel. Ő mondta, hogy bár büntetnék őket, ha az oktatási hivatal kimenne ellenőrizni, itt nincs integrált oktatás. Sem az iskolába, sem az óvodában. Működik is minden tűrhetően. Már, ami a hétköznapokat illeti. Ugyanis ők hétköznapokon megfürdetik, fertőtlenítik a cigány gyerekeket. Van külön ovis ruhájuk, amit otthagynak az óvodában, azt az óvónők mossák, nem vihetik haza. Tehát hétköznap a gyerekek tiszták, rendesek. Aztán minden hét elejére újra tetvesek lesznek. Ördögi kör.

Egyébként minden óvónő elvégezte a roma kultúrális nevelési képzést. Ami azt jelenti, hogy cigány énekeket énekelnek a gyerekeknek, kanállal, köcsöggel zenélgetnek nekik. Nem csak a roma csoportban. Úgy vannak vele;és a szülők is; hogy a cigány gyerekeknek ez a kultúrájuk része, és a magyar gyereknek sem lesz kára belőle. A gyerekek, mindkét csoportban mindenesetre nagyon élvezik.

Nos, felveszem a fonalat újra, és mondom a következő történetet. Mikor hazaértem vidékről a munkahelyemre, még megálltam a Fornettiben venni valami kaját, mert már nagyon éhes voltam. Mellette a tűzoltók éppen az ügyészségről takarították a havat, mert keskeny a járda, és a járókelők fejére potyogott a hó. Két papírzacskóval felvértezve értem be a munkahelyemre, és még megálltam a portás sráccal beszélgetni egy kicsit.

Egyszer csak egy 30 körüli cigány fickó sprintelt el az épület előtt, átugrálva a hó kupacokat, és a forgalommal mit sem törődve átvágott az utcán, ki a főtérre. Mögötte egy tűzoltó rohant, az üldözte. Nem tudom mi történhetett, mert elég jámbor bagázs ez a tűzoltók mifelénk. A főtér közepén érte utól, lerántotta a földre, és adott neki 2-3 jobbegyenest, különösebben nem voltak nagy ütések, csak jelzés értékűek. Rögtön ezután tűzoltó autó érkezik, kiugrik még 3 tűzoltó, rohannak oda, és körbeveszik a cigányt, aki ekkor már a földön ült, fejét lehúzva, a tűzoltó fölötte állt. Az egyik tűzoltó közben már telefonált. Az arra járó cigányok közül egy fiatal, 20 év körüli srác, meg egy hasonló korú lány is odament megnézni mi történt, meg egy középkorú férfi. Ezt látva a földön ülő cigány is felpattant, majd hevesen gesztikulálva kezdett el magyarázni a tűzoltóknak, azok meg szintén magyaráztak valamit. Majd a cigány elindult. A tűzoltók kiabáltak utána, meg integettek, hogy jöjjön vissza. A rendőrök ugye bármikor megjelenhettek, és a szabad mozgásban nem korlátozhatták. No, de nem is kellett, mert nagymellénnyel visszafordult, és vitatkozott tovább. Egészen addig, amíg meg nem látta a közeledő rendőrautót, mert akkor mint akit a puskából lőttek ki. Szerencsétlen tűzoltók csak integettek meg kiabáltak a rendőröknek, így a cigány nyert jó 100 méter előnyt, mire két tűzoltó összenézett és utána rohant. A többi mutogatta a rendőröknek hogy merre ment a delikvens. A rendőrök le is fordultak a főtér mögé, de ott hátul ilyen zeg-zugos kis utcák vannak, én nem sok esélyt adtam nekik. Hogy mi lett a továbbiakban, vagy mi történt egyáltalán, nem tudom.

Valamint kommentálni sem fogom az esetet. Csak annyit mondanék, hogy ez egyáltalán nem volt számomra sem meglepő, sem egyedi eset, kora délután a nyílt utcán. Magyarország 2010.

A cigányokról még sokat fogok majd írni, mind a rájuk jellemző viselkedés-mintákról, mind a velük szemben felveendő viselkedés mintákról.

De ez már egy másik írás zenéje lesz.

Update:

A tűzoltók miközben takarították az épületet, szemtanúi voltak, amint a cigány férfi kirabolt egy idős férfit, azért eredtek a nyomába. A rendőrök végül elfogták, és előállították a cigány férfit. Hogy a tűzoltók jogszerűen cselekedtek-e, abba nem mennék bele, de megjegyzem, én sem tettem volna másként. A cigány férfi közölte, hogy a tűzoltók őt bántalmazták, ennek bizonyítására azonban egy tanú sem áll rendelkezésre, ezt senki nem látta. (Csak mondjuk 50 ember, köztük én, de száradjon ki a nyelvem, ha erről tanúskodni fogok.)

Üdv Mindenkinek!

Munkám, és szabadidős elfoglaltságaim miatt sok emberrel, élethelyzettel találkozom. Sok új élmény, impulzus ér, napról napra. Kölyökként mint sokan mások, arra gondoltam, hogy én váltom majd meg a világot. Idealista voltam, azt hittem, hogy minden szép, és jó. Szépen lassan kellett rájönnöm, sok pofon árán, hogy a világ nem így működik.

Azért van ez a blog, hogy leírjam tapasztalataim. Hogy a dolgok mögé nézhessünk. Bármilyen témában. Nem több ez a blog a valóság leírásánál, nyilván az én szemszögemből. Meg akarom mutatni a világnak azt az oldalát, amit én látok. Ellenképet akarok állítani a médiák és egyéb fórumok hamis világképének. Leírom majd mindazt, amit én tapasztaltam, hogy a dolgok mögé lássunk, hogy megtudjuk mi, mit, hogyan működtet. Legalábbis megpróbálom.

Nyilván én sem tudhatok mindent, nem mondom hogy teljesek lesznek a leírások. Életképeket, véleményeket fogok bemutatni, történeteket fogok elmesélni. Biztos lesz olyan aki unalmasnak tartja, és biztos lesz olyan, aki nem is gondolta volna.

Sok témát fogok górcső alá venni, a kissebbségtől kezdve, a politikán át, az emberi kapcsolatokig.

Ahogy én tapasztaltam.