Tegnap este megnéztük a Milán - Manchester meccset. Lájtos sörözéssel, meg cseppet sem lájtos pálinkázással egybekötve. Most teszteltem először a pálinkámat, múlt héten főtt ki, 51,6 % törköly. Nagyon finom, és nagyon hatásos. Én ezzel szálltam be. Meg persze olyan is volt köztünk, aki whiskey-t hozott. Úgyhogy a meccs végéből csak annyi van meg, hogy 2 - 3 lett, meg az a lyuk-rúgásból, hatalmas mákkal, másik lábszárra pattanó, mégis gól, manchesteri megmozdulás. Egyébként Beckham-en láttszott hogy nagy rajta a nyomás, nem is tudott felszabadultan játtszani. Le sem bőgött, nem is villantott, gondolta kihozza erős közepesre a mai meccset. Csakhogy Beckham-től nem ezt várják. Le is hozták, aztán láttszott a végén az arcán, hogy mossa kezeit az eredményt illetően, hiszen őt lehozták. Nagyon király szabadrúgásai vannak a gyereknek, de egy gyökér.

No, de a gondolataim csapongnak, "újabb átkozott másnap", nem erről akarok írni.

Hanem a Lego-ról. Tegnap merült fel meccsnézés közben. Na meg azért merült fel, mert az egyik haverom egy közösségi portálon (nevezzük iwiwnek, minden reklám nélkül, zárójelben) közzétett egy képet. Ezen ő látható egy fa tűzoltó-autóval 4-5 évesen. A háttérben a szőnyegen meg egy Legos doboz. A kép a 80as évek derekán készült. A kép alatt ugye az ismerősök kommentálnak.

Idéznék:

 - voltLEGOdbazmeg?

- Biztosan a dollárboltból. Bazeg, nekünk nem tellett ilyesmire Burzsuázia. :))

- fogaggyunkkisebontottad. (csak konzumszaloncukor volt a dobozban)...... dollarbolt hehe...........

.......és tényleg. Mekkora szó volt akkor a LEGO! Hamarabb játszottam LEGOs dobozzal mint magáal a LEGO-val. Óvodás koromban, nálunk a csoport szobában (vagy mi az osztály megfelelője oviban) volt egy LEGOs doboz. Ilyen lovagvár meg lovagok lettek volna benne, már ha lett volna benne egyáltalán valami. Mert tök üres volt. Mikor odakerültem már az volt. Hogy eleve üresen került oda (nem elképzelhetetlen, szaloncukor tárolási program is volt akkoriban installálva a LEGOs dobozokra) vagy kilopták belőle az évek során, nem tudom. Csak azt, hogy fél karom odaadtam volna, hogy játtszhassak vele. Mármint a LEGO-val, aminek benne kellett volna lennie. Minden nap legalább fél órát nézegettem a dobozát. Leültem a sarokba, a kezembe vettem, és csak forgattam, meg bámultam. Amúgy is nagy lovag mániás voltam kiskoromban, emlékszem, egyik haverommal fazékot húztunk a fejünkre, a fedő volt a kezünkben a pajzs, a fakanál a tollas buzogány, és így szaladgáltunk az utcán. Ez meg lovagos is volt, meg LEGO is. De az első LEGOmra várnom kellett az általános iskoláig.Ilyen piros-sárga darabokból állt, és háromféle autót lehetett belőle építeni. A tegnapi beszélgetés során kiderült, hogy másnak is megvolt pont az.

A LEGOval volt egy mondhatni szomorú élményem is. 10 éves körül lehettem, és nagyon vágytam egy LEGOra, ilyen kis őrtorony volt, benne egy katona, meg mellette csónakban egy kalóz. Mondtam én ezt a szüleimnek is, persze nem követelőztem, nem úgy voltam én nevelve. Na, lényeg a lényeg, közeledett a Karácsony. Muszáj voltam megtudni, mit kapok, szerintem nem kell leírnom ezt az érzést, Karácsony előtti ajándékkeresés alap. Sikerrel is jártam, és igen, pont az a LEGO volt. Kihúztam a szekrény alól, nem volt igazából kunszt megtalálni, nagyon alap helyen volt, persze kiderült, hogy nem is volt még eldugva, csak a csomagolásra való előkészítés fázisában átmenetileg oda volt bizonságba helyezve. Szóval kihúztam a szekrény alól, és győztes hadvezéri mosollyal arcomon indultam a konyhába, megmutatni, hogy kapás volt, és igen, nagyon köszönöm, pontosan ezt akartam, kidobtátok a bullt. Pedig a meglepetés azért meglepetés, hogy meglepődjünk. A mai napig nem mondjuk meg a családban a másiknak hogy mit kap Karácsonyra. Azt kizárólag Szenteste pontban hatkor lehet. Ez faktum!

Ahogy beléptem a konyhába, anyám szeme egyből fókuszba rándult a kezemben tartogatott dobozon. Szegény már eltervezte, hogyha kész az ebéd, akkor becsomagolja és eldugja. Szenteste pedig megtelik a szíve, ahogy végignézi, amint ragyogó mosollyal bontogatom. Nos, ezt a leendő idillt romboltam le benne 10 másodperc alatt. Szegény csak nézett, hogy oda a meglepetés, nem szólt, csak kicsodult a könnye. Nem is tudom szégyelltem-e magam életemben annyira, mint ott akkor. Csendben csuktam be az ajtót, és tettem vissza a polc alá. Szenteste viszont így is úgy örültem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.

A LEGO egy nagyon jó kis dolog volt. Kreatívabbá tett, és nem lehetett megunni. Ma már egy gyerekszobában biztos hogy prioritást élvez a számítógép. Vagy az X-BOX. Meg goldi kutya kell a gyereknek, mert az a nagy sláger manapság. Hogy a gyerek meg majd baszik kimenni vele játtszani, az már csak utólag jön át a szülőnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.