2010.02.24. 10:10
Ammáesszászigit
Újra. Megint.
Nem tehetek róla, lépten-nyomon beléjük futok. Vagy ők belém. Mondjuk ilyen ez itt Borsodban. Megyek haza vasárnap hajnalban az öcsémmel. Mondhatjuk, hogy ittasan. Az utca másik oldalán jön két cigány. Kiszúrnak, az egyik már indul is át hozzánk. Elénk áll, és elmondja, ki a fellépő a helyi diszkóban. Magasról szarjuk le, nem oda megyünk. Mindegy is neki, mert ez csak a felvezető mondat volt részéről, a 2. mondat, amikor helyzetet akarnak, a:
- Aggyatok mán esszál cigit. Minden további nélkül veszem ki a számból a félig szívott cigit, és nyújtom át.
Fél dobozzal még lapul a zsebemben, de jó lesz neki ez is. Ha meglátja hogy van még nálam, akkor jön az adjatok már a haveromnak is, meg még egy szálat hazáig aggyatok mán. Ha nem adsz, ő van megsértve, köcsög vagy, mit faszozol, akkor aggy má egy százast, hallom, hogy ott csörög a zsebedbe’. Nagyon jó fülük van.
Szóval a félig szívott cigit kapta. Gyorsabb, egyszerűbb, mint leállni vitázni, meg kakaskodni. Fél cigim bánja így csak, és sok időt megspórolok. Nem nagyon tetszik neki, de nem szól, csak felveszi a harci pózt. Tudjátok, ez a vállszélességnél másfélszer akkora terpesz, pici törzs-forgatás, minimális rugózás combból, derékból. Mint a bokszolók. Mind annak hiszi magát. A másik most indul át hozzánk. A taktikájuk jó, mindig egy kezdi a balhét. A többi, csak jogosan közbelép, ha nem kielégítő a cimborájukkal beszélgetők magatartása. Sosem lehet az ha bajt akarnak.
De ahogy jön át az utcán, már akkor látom, hogy most kicsi az esélye, hogy balhé lesz. Van esélye, csak kicsi. Ugyanis Józsika jön át az utcán. Általánosban évfolyamtársam volt. Nem sokáig, kb fél évig, de egy öltözőben voltunk tesin, mellettem ült kettővel.
Akkor nagyon raj csávó volt. Szüleitől 10 ezreket lopott, elverte fasza cuccokra, meg cipőkre. A szülei meg őt verték el ezért. Nagyon jól bokszolt akkoriban, sportegyesületben is tolta. A vérében volt, a bátyja olyan jól bokszolt, hogy kivitték Amerikába. Már általános hetedikben tele volt tetkókkal. Kivágták az előző sulijából, úgy került hozzánk hetedikben. Két-három évvel lehetett idősebb, mint mi. Úgy kezdte nálunk, hogy aki 2 másodpercnél tovább nézett rá, azt elverte. Az addig aktuális vagány gyerekeket fel-le huzigálta a lépcsőn, a még vagányabb nyolcadikosok is inkább elfordultak. Józsika kemény gyerek volt, nem szarozott. Naponta volt az igazgatónál, de csak röhögött ott is. Szép arcú gyerek volt egyébként, cigány létére, ilyen angyal-arcú, kék szemekkel. Lehet, hogy volt benne gádzsó vér. Mindegy is. Szóval Józsikától mindenki fosott. Mindenki. A tanárok is. Én sosem voltam konfliktus-kereső, sem nagypofájú, sem ilyen beleállós gyerek. Jól megvoltunk egymás mellett. Ha kérdeztem válaszolt, ha kérdezett válaszoltam. Nem zavartuk egymás köreit. Aztán fél év múlva elvitték tőlünk. Javítóba. Aztán eltelt 10-15 év, ő javítóból ki, javítóba be, aztán megint ki, börtönbe be, börtönből ki. Pár hónapot kint, pár évet bent. Aztán Józsika megváltozott. Nem volt már annyi magabiztosság a szemében, nem ütött egy mondat után, lehetett vele beszélni, sőt, még félelmet is láttam egyszer-kétszer a szemében. A kóterban, valószínű, rajabb csávókkal találkozott. Ott megtaníthatták neki, hol lakik az Úristen. Vagy ahogy az utcagyerekek mondták: - A Jauzsika me’csicskult.
Szóval Józsika jött át az utcán. Meglátta hogy kik állnak ott, és elkezdte panaszolni nekem, hogy :
- A Zsauti, tudod, ismered, a diszkaú előtt meglökött, meg cigányozott. Pedig a Zsautival huszonnyóc évi baráccságba vagyunk! Há’ mostan mé’ csinátam vauna a bahét, nem? Éted, be vaut baszva, éted, meg most egy lökésé nem fogol verekedni. Mos mié, egy ilyen lökésé (Itt meglök) nem fogol bahézni, éted.
A másik néz. Nem ismer, nem ismerem. Néz, hogy most mi lesz. Ütök, vagy visszalökök. Erre vár. Hogy kezdhesse a balhét. Ránézek Józsikára. Játszunk akkor. Visszaadom a szervát, nézzük mit lép.
- Nem, Józsika. Egy ilyen lökésért senki nem fog verekedni. Ez még semmi.
Józsika szeme szelídül. Eddig sem volt biztos benne, hogy balhéznia kellene, most, már biztos benne, hogy nem. Elkezdi tovább panaszolni Zsoltit. Nem lényeges, nem is figyelek rá. A másikat nézem. Ő is. Aztán belátja, hogy itt nem lesz balhé. A Józsika ismerőse vagyok, ha most balhé lesz, Józsika csak akkor száll be ellenem, ha tesóm is beszáll. Kettő a kettőbe lehet trükközni, egy az egybe nem. Akkor inkább hagyja. Elszívja a cigit, lekezel mindenkivel, és elindul. Mi is megyünk, a másik irányba. Józsika legnagyobb sajnálatomra, hozzánk csapódik. Még mindig mondja „a Zsautit”. A lehúzásról még nem tett le. Indulok, a bal oldalamra húzódik. Öcsém gondolkodás nélkül áll az ő bal oldalára. Így megyünk vagy 20 métert. Nem tetszik neki. Közre van fogva, nem vagyunk mindketten benne a látószögében. Nem is jön tovább 20 méternél. Elköszön, és lefordul a főtér felé.
Ez az eset, tipikus példa eset. Mondjuk itt nem lett bunyó. Jobb is így. Nekem is, nekik is. De így kezdődik. Egy szemvillanás alatt választódik ki közülük a szószóló. Nem tudom mi alapján választják. Csak jön. Felvezető mondat itt volt, az nem mindig van. Cigi kérés alap. Ha nem adsz, akkor kezdődik a balhéba állási középszakasz. Sérteget, provokál. Szólj be, vagy üss először. Eddigre persze a többi köréd gyűlik. Ha csak egy cigid van, az nem ok hogy nem adsz. Van, nem? Ha nincs cigid, nem dohányzol, vagy ha adsz, akkor következő lehetőség. Adj egy százast, kétszázast, változó. Azt azért leveszik rólad, hogy mennyit tudsz adni. Ha sokáig tökölsz velük, akkor hagy küldjek már egy sms-t a telefonodról. Ideáig nem szabad eljutni. Ha a bunyóban nem vagy benne, vagy látod, hogy nincs esélyed, akkor adsz egy cigit, vagy kettőt, esetleg párszáz forintot és mész. Általában hagynak is már ezek után. De mondjuk olyan is volt velem, hogy kint voltunk a parkban, haver tekerte a cigit, én álltam és sasoltam, akkor talált be két cigány. Az egyik odajött, cigit kért. Nagyon nem hiányzott a feltűnés. Mondom, itt van kettő, vigyél a spanodnak is. Nézett rám, csodálkozva, aztán azt mondta, hogy én nagyon rendes gyerek vagyok,tud szerezni ezt, meg azt, kell-e? Mondom nem kell, de csak megállt beszélgetni, elmondta hol, merre milyen buli van a városban, hányan vannak, hol vannak a jó csajok, meg ilyenek. Levette mondjuk, hogy feszengek, nem nagyon hiányzik nekem ez a beszélgetés, meg nem volt hülye, látta, hogy a haverom mit csinál (mondjuk azt mondtam neki, hogy rosszul van, kihoztam hányni, mert a sötétben ült a lépcsőn) hamarosan elköszönt és mentek. Ilyen is van.
Meg olyan is. Egyik haverommal esett meg, hogy ment át az egyik szórakozó helyről a másikra. Útközben betalálta öt cigány. Ilyen helyzetben már nehezebb megúszni a dolgokat egyszerűbben. Pénzt kértek tőle, minden felvezetés nélkül. A srác egykilencvenen túl van,
Helyzetek vannak. Nem lehet elkerülni, meg kell tanulni kezelni. Ki így, ki úgy. Ismrek olyat, aki direkt két telefont hord magánál, egy régi olcsót, meg a rendes telefonját. Ha kérik a roszat veszi elő. Meg helyzete is válogatja. Na meg itt sokan vannak. Megtorlásra is számíthat az ember. De túl sokat gondolkodni nem szabad, mert vesztettél.
Meg kell tanulni itt élni. Persze ez az én hangom, a mi hangunk. A miénk, akik ezt nap, mint nap átéljük. Még mi fiatalok meg is vagyunk, köszönjük. De az idősek? Ők az igazi vesztesek. Nem a nyugdíjat kell emelni. A mi öregeink ezt pont leszarják. Ott a kertben a répa, retek, csirke, gyümölcs. Megvannak ők abból. Csak maradjon a kertben! Csak ő szedhesse le!
Mindez persze, tisztelt hölgyeim és uraim, a Rózsadombról nem látszik. Éljen valaki mondjuk Miskolcon az Avason, én három évet húztam ott le. Vagy Diósgyőrben. Lehet, hogy át fog értékelni egy két dolgot. Főleg a telep felszámolások után lett Miskolcon „helyzet”. Ahogy az egyik barátom mondta: „Ez olyan, mintha az oroszlánt kiengednéd a nyílt utcára.”
Etnikumról lévén szó, mindig hozzá kell tennem, tisztelet a kivételnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2012.04.13. 11:00:36
Nyilván.