2010.02.25. 09:02
Az érem másik oldalai közül egy.
No, megint cigányos poszt, de csak hogy szó ne érje a ház elejét. Mert az eddigi bejegyzésekből az jön le, hogy rasszistaszemétmocskosnácifasisztasoviniszta meg a többi vagyok.
Pedig nem. Én csak azt írom le, ami megtörtént, és úgy ahogy megtörtént.
Álljon itt egy pozitív találkozás története. Mert persze ilyen is van. Az éremnek mindig legalább két oldala van, de gyakrabban sokkal több. Az emberben persze a negatív élmények jobban megmaradnak.
Nos, a következő találkozás, ha hiszitek, ha nem, munka-alkalmassági vizsgálaton történt. Állok az orvosnál, meg állt ott még egy cigány srác is. Bemegyek a dokihoz, mondom, miért vagyok itt, ő meg felvázolta, hogy milyen osztályokat kell most végigjárnom. Kezdtem a vizelet mintával, úgyis kellett. A cigánysrác utánam ment be a dokihoz, de aztán hamar megjelent a labornál. Kérdezi, hogy munka-alkalmasságin vagyok-e. Mondom - Jaja. Azt mondja, ő is, menjünk akkor együtt, legalább nem lesz unalmas a félnapos vendégeskedésünk ebben a beteg-szagú komplexumban. Volt benne valami, mentünk együtt. Valamivel harminc alatt lehetett, felzselézett haj, bőrkabát, makkos cipő, ahogy kell. Nevezhetjük Gézának, mert ez a neve.
Gézával nagyon jól megvoltunk. A Sparba akart menni árufeltöltőnek, de mondta, hogy gondolkodik a külföldben is, jobb, ha megvan a munka-alkalmasságija. Aztán ültünk, dumáltunk mindenről, egyszerre fordultunk a csajok után, egy-egy seggnézés után egyszerre csücsörítettünk a szánkkal, hogy ez bizony, jó kis segg volt. Aztán jött a kérdés hogy: - Van csajod? - Van. - Nekem is. Feleségem.
Aztán elmesélte, hogy ismerte meg, hogy jöttek össze. Emberinek tartom, ha valaki ezt elmeséli, emlékszik az apró részletekre. Ő mondta. Mondta, hogy mikor először látta milyen szoknya volt rajta, mit mondott neki először, hogy nézett rá, stb.
Szóval Gézával elvoltunk aznap. Kijárogattunk cigizni, végülis ráértünk, erre volt szánva a nap. A beszélgetés is ment,a kamuk ellenére. Mert valahogy nem találkoztam még olyan cigánnyal, akinek a harmadik mondata ne kamu lett volna. Nem tudom miért jó ez nekik. De mindig nagyot/nagyobbat kell mondaniuk. Géza, mindamellett hogy normális, tiszta, rendes gyerek volt, igazán szórakoztatóvá a kamui tették. Én nem javítgattam ki, még megsértődik, engem meg különösebben nem zavart, hogy hamukázik.
Csak néha nehéz volt megállni röhögés nélkül. Kérdeztem, hogy amúgy mit csinál. Azt mondta, hogy informatikus. Eddig ez még rendben is lett volna, bár nem úgy nézett ki, mint aki megcsinálta az érettségit, de nem ítélek elsőre. Csak ne kezdett volna el róla beszélni, az első sztorijánál megbukott az informatikusság lehetősége. Mondta, hogy pont tegnap forrasztotta meg a haverja pendrive-jában a processzort. Meg hogy a gépében a videokártyát is átforrasztotta pendrive processzorosra. Így ő már négydében (4D!) látja a monitoron a Google maps-et.
Erősen gondolkodtam erről a négy déről. Ha én három dimenzióban létezek, mi lehet a negyedik d. Egyes tudósok mondják, hogy a negyedik dimenzió az idő. Na, most, ha elfogadjuk ezt, akkor mondjuk nagyjából oké, csak nem a google mapsre, hanem a sima google, vagy bármilyen honlapra. Mert ugye a böngészőben ott van a vissza gomb, erre kattintva visszamegyünk az általunk előzőleg látogatott honlapra. Kvázi, visszamegyünk az időben. De mégsem, mert a sima honlapokat általában azért nem 3D-ben nézzük. Hanem csak kettőben. Ha ehhez az időt, mint plusz egy dimenziót hozzávesszük, még mindig csak 3D-t kapunk. Na befejeztem, amúgy sem csíptem soha a filozófiát.
Na, mondom, már csak megkérdezem, mégis, hogy néz ki a gugli mepsz 4D-ben.
Azt mondja, hogy ilyen kis ikonok forognak a monitor négy sarkában. Ez volt az a pont a beszélgetésben, amikor teljes önuralmamra szükségem volt, hogy ne nyerítsek fel. Így csak bólogattam.
Nem értem miért kellett ezeket a sztorikat felhoznia. Jól eldumáltunk más témákról. Elvoltunk. Miért kellett kamuznia? Komplexus, hogy legyen valami, amiben jobb? Vagy hogy olyan témáról tudjon mesélni, echte magyarázni, amihez én nem értek? Mert kérdezte, hogy értek-e a számítógéphez. Mondom egy kicsit, de nem nagyon. Értettem én mindezt úgy, hogy felhasználói szinten elvagyok vele, de egy informatikushoz képest, fingot sem tudok. Na itt bátorodott fel.
Ennek a pár sztorinak a leadása után akár hanyagolhatta is volna a témát, de nem tette. Fújta tovább a sztorikat, mondjuk, ha más nem is, ez nyilvánvalóvá tette számomra a benne rejtező hatalmas kreativitást.
Van öcsémnek egy haverja ő nem szokott adni kéregető cigánygyerekeknek semmit, csak ha kreatív magyarázatot hall. Ilyen nincs mit ennünk, meg beteg vagyok, anyukám beteg, ezek már unalmasak, és sosem igazak. A kreatív dolgok sem igazak, de legalább szórakoztatóak. Nem is olyan szar itt az élet!
No, Géza leadta még, hogyha ilyen, meg olyan tárggyal kapok mélt, és hozzá van kötve a hangfal a géphez, akkor ne nyissam meg, mert olyan vírus van benn, hogy elfüstöl tőle a hangfal, direkt azt támadja meg. A hangfalat. Neki is a múlthéten füstölt így el a hangfala.
Összességében jó gyerek ez a Géza, azóta is, ha találkozunk, eldumálgatunk, hála Istennek az informatikus téma nem jött fel többet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.